(gyülekezettörténeti sorozat)
GYŐR-NÁDORVÁROSI EVANGÉLIKUS TEMPLOM
A nádorvárosi evangélikus templom építésének ötlete még az 1920-as években vetődött fel Pálmai Lajos igazgató lelkész időszakában. Az igényt elsősorban Győr déli részének (Nádorváros, Szabadhegy) dinamikus fejlődése, növekedése indokolta.
A város közgyűlése 1923. december 19-i ülésén erre a célra ingyen telket szavazott meg az evangélikus gyülekezet részére. Az eredeti tervek nem csupán templommal, hanem iskolával is számoltak, ennek tulajdonítható, hogy a templom az akkor megkapott teleknek nem a közepén, hanem szélén került elhelyezésre.
Már 1924 májusában elkezdődött a hivatalos gyűjtés a templom felépítésének céljára. Mégis több mint egy évtizedet kellett várni a tényleges munka megindulásáig. Az építkezés 1940-ben vette kezdetét Sándy Gyula – maga is evangélikus – nyugalmazott műegyetemi nyilvános rendes tanár tervei alapján, akinek jelentős tapasztalata halmozódott fel az évek során a szakrális építészet terén, hiszen a két világháború között 35 templomterve valósult meg. A nádorvárosi templomot egyik legfigyelemreméltóbb munkájának tartják a szakértők, egyben a magyar népi szecesszió kiemelkedő alkotása.
Előírásszerűen a főhajó kelet-nyugat tájolású. Az épület maga központi elrendeződést mutat, görög keresztet formál. Szárai között kis, kör alaprajzú fiatornyok kapcsolódnak a toronytesthez. A templombelsőben ugyancsak kör alakú keresztelőkápolna került kialakításra, mely egyben a sekrestye szerepét is betöltötte (bár korábban valóban használták keresztelésre is, manapság csupán sekrestyeként funkcionál).
Eme vonások alapján azt mondhatnánk, hogy Sándy elsősorban a román építészeti stílus hagyományait vette alapul, ugyanakkor a pártázatos nyolcszög alakú torony, s a finom ívelésű ablakok a gótikát idézik fel a szemlélőben. Utóbbi hatást erősíti a belső tér mennyezetformálása. A fából készült szerkezetet a középteret határoló falazott csúcsos boltívek és oromfalak támasztják. A gerendák csillagboltozatot alkotnak, melyhez dongák kapcsolódnak. A famennyezet az egész templomnak meleg hangulatot kölcsönöz.
Külön érdekessége a templomnak az előrelépő, kőoszlopokkal megtámasztott, oromzatos kapuzat és a bástyaszerűen kiképzett harangház, mely az erdélyi erődtemplomokhoz teszi hasonlatossá, s jól illeszkedik az evangélikusság jelmondatához: „Erős vár a mi Istenünk!” A templom külső megjelenése kapcsán kiemelendő még a sekrestye párkánya, valamint az ablakok alatt húzódó sgrafittó (díszítő eljárás, melyben egymásra felvitt különböző színű festékek vagy vakolatok felső rétegét precízen visszakaparják, kikarcolják, ami által előtűnik a mélyebben fekvő réteg színe) díszítés.
A nádorvárosi templom építése kapcsán az első kapavágásra 1940. június 23-án került sor. 1940. október 20-án zajlott le az ünnepélyes szegletkő letétel. Fedőlapul az Öregtemplom négy tégláját használták fel, melyekbe 1784-es évszám van beleégetve. Az esemény emlékét őrzi a torony alatt elhelyezett tábla: „A szegletkő maga Krisztus”.
Az építkezés megkezdésének egyéves évfordulóján, 1941. június 22-én ünnepélyes keretek közt felkerült a toronyra a kereszt. A kivitelezési munkálatokat Káldy Barna evangélikus építőmester, építési vállalkozó vezényelte le. A Kapi Béla püspök által ideiglenesen felszentelt templomot végül 1944 májusában vette használatba a gyülekezet.
SÁNDY GYULA (1868-1953)
A 20. század első felében a magyarországi templomépítészet egyik kimagasló alkotója volt Sándy Gyula műegyetemi tanár, építész. Életművének döntő hányadát a két világháború közötti időszakban tervezte. Ezek között - a szakrális épületek mellett - nagy számban találhatunk lakóépületeket, ipari és gazdasági létesítményeket, középületeket is. A századfordulón a fiatal építészre olyan kimagasló egyéniségek hatottak mint Steindl Imre, vagy Pecz Samu.
Végigtekintve életművén a teljesség igénye nélkül érdemes kiemelni néhány alkotását. Talán a legkiemelkedőbb általa tervezett középületnek az 1920-as évek közepén épült, a mai Széll Kálmán téren álló Budai Postapalota tekinthető.
Az általa tervezett templomok nagy része evangélikus megrendelésre készült, de más módon is dolgozott az egyház számára. Így például ő tervezte a ma általános iskolaként működő egykori soproni Evangélikus Hittudományi Kar épületegyüttesét.
Templomterveivel kapcsolódott ahhoz a két világháború közötti evangélikus liturgikus megújuláshoz, mely építészeti értelemben a középkori templomstílushoz való visszatérést hirdette. Sándy sajátos stílusa kialakítása során több forrásból is merített. Egyedi építészeti hangvételének jellemzésére a fentebb már említett középkori templomépítészeti hagyományokhoz való visszakanyarodás mellett további három elemet érdemes kiemelni. Egyfelől előszeretettel alkalmazta a felvidéki pártázatos reneszánsz formavilágának egyes elemeit, másfelől hatott rá a reneszánsz korszakának gazdag növényi ornamentikája, valamint a magyar népművészeti hagyomány.
Sándy szakmai pályafutása szorosan összekapcsolódott evangélikus identitásával. Nem véletlenül kapott ennyi megbízást egyházától, hiszen annak munkájába más módon is aktívan bekapcsolódott. Szakmai tevékenysége mellett, azzal párhuzamosan, évtizedeken keresztül töltött be különböző gyülekezeti és egyházkerületi tisztségeket.
A TEMPLOM BELSŐ BERENDEZÉSE
A berendezési tárgyak közül elsőnek Schima Bandi aranykoszorús iparművész feszülete és gyertyatartói készültek el 1942-ben. A mester élete főművének tartott alkotását, eredetileg a milánói egyházművészeti kiállításra szánta, azonban végül nem tudta időben befejezni művét. Egyetlen 20 kg-os vastömbből formálta meg Krisztus testét forrasztás és reszelés nélkül, csak a legegyszerűbb eszközöket használva. A munka során összesen 270-szer helyezte kovácstűzbe a formálódó fémdarabot. Közelről megtekintve az arc mesterien tükrözi Nagypéntek fájdalmát. 1951-ben, az előzőekhez illeszkedve, Schima Bandi további 4 gyertyatartót készített a gyülekezet megrendelése alapján.
A templom talán legértékesebb műtárgya a vörös márványból készült keresztelőkút, amit Borsos Miklós szobrászművész alkotott 1944-ben. A medencét a négy evangélista alakja oszlopként tartja. A mű érdekessége, hogy az alkotó a szinoptikus evangélisták arcvonásait a kor híres művészeiről mintázta: Mátéét Kodály Zoltán zeneszerzőről, Márkét Barcsay Jenő grafikus művészről, Lukácsét Egry József festőről, míg Jánosét saját magáról. A medence fedőlapja domborított vörösrézből készült, rajta Jézus megkeresztelésének jelenete látható. Szintén Borsos munkája az oltár melletti Angyali híradás című bronz dombormű.
A szószék oldalán látható 4 fafaragásos képet, melyek a Magvető példázatának jeleneteit ábrázolják, Jakab Sándor nyugalmazott evangélikus lelkész készítette. 1952-ben a hátsó karzaton orgona kiépítésére került sor. A templombelső teljes kialakítása 1967-ben záródott le. Külön említést érdemel az 1950-ben Böröczky Ferenc által festett, karzaton végigfutó, pajzsmezőbe helyezett egyházi szimbólumok 72 darabos sorozata.
Sokáig a templom tornya néma maradt, annak ellenére, hogy már az 1940-es években külön gyűjtöttek harangra is adományokat, és ezt külön kezelt alapban helyezték el. A háborús anyaghiány következtében a tervek ekkor nem valósulhattak meg. Az ötlet újabb, komoly formában való felmerülésére pedig évtizedeket kellett várni. A gyülekezet áldozatkész adakozásából 1997 áprilisában készült el az 531 kilogrammos harang, mely még abban az esztendőben, az október 31-én tartott ünnepi istentiszteleten kondult meg első alkalommal.
(szöveg: Világi Dávid történész, levéltáros)
